Nem is tudom hol kezdjem a beszámolómat! Hirtelen sok minden történik, mire ide kerülök már nem nagyon emlékszem rá, mert van amin gondolkozzak. Jár az agyam folyamatosan, sokszor meg is fájdul, ráadásul az idő sem kedvező már 4. napja. Ádika hétfőn edzésen volt, ma is lesz, de ez még majd ezután jön. Amennyire nem szeretett volna menni, annyira jól érezte magát. Most egy kis holt pont van, ezen is át kell lendülni, és talán sikerül pár nap alatt.
Az éjszaka nem aludt Bence túl jól, Ádikám pedig nem tudott elaludni, csak nagyon sokára (11 körül). Reggel pedig alig bír felébredni. Hiába mondom neki, hogy aludjon, pihenjen, nem foglalkozik vele, hiába mondom, hogy nem tud felkelni reggel, morcos lesz, reggel is elmondom neki, hogy ugye, hogy le kellett volna feküdni korábban?
Remélem a suliban ez változik majd, és este el tud majd aludni korábban, mert máskülönben az iskolapadban fog aludni.
A tanárnéni az első szülői értekezleten elmondta, hogy vannak (voltak) ilyen gyerekek, és meglátjuk, hogy fognak aludni 8-kor! :) Remélem.
Az óvónénivel beszélgettünk Ádiról, és ő is úgy látja, hogy okos, értelmes gyerek. Nagyon ügyesen végzi a matek feladatokat, a saját maga tempójában, belemerülve, gondolkozva, és jó eredményeket kap. A verseket is Ő az aki leghamarabb megjegyzi. Elmondja az óvónéni, 2-3. alkalommal már a nagy részét tudja. Picit csiszolgatni még utána, de rendkívül hamar fog az agya, ami nem baj, és remélem megmarad ez a suliban is! :)
Egyszóval, okos, értelmes gyerek, iskolában a helye, hogy tágítsa a tudását. Én is így látom, mert már kb év eleje óta unatkozik az oviban. Kell neki a fejlődés, neki büntetés lenne ott maradni még egy évet, de az óvónéninek is!
Igaz, hogy rossz idő van, de kellemes napot mindenkinek!
Tegnap kifogtuk a jó időt, a gyerekek élvezték a vásári hangulatot, habár nem mentünk be a tömegbe csak egy kis részen. Persze az időjárás jelentésből már tudtuk, hogy közeleg a vihar, csak reménykedni tudtunk, hogy nem ér el idáig, vagy pedig ha elér, akkor enyhül mire ideér. Este sokáig maradtunk a vásár után a barátainknál, akik épp ott laknak, ahol a vásár van. Felmentünk hozzájuk, és már jóval sötétedés után indultunk haza, akkor már a szél javában tombolt! Itthon aztán megint csak nem fogadott minket szép látvány, mert a kapun be sem tudtunk állni, mert a hintaágyat a szél beforgatta az út közepére, majd mikor sikerül az akadályt elhárítani, akkor össze kellett pakolni, amik még kint maradtak. Sokáig csak a szél fújt, majd elkezdett ömleni az eső, ami hol csendesebb hol erősebb. Hűvös van, pedig inkább szeretjük a meleget, mint a hűvös szeles időt!
Remélem hamarosan javul majd az idő, és holnap napos időben lesz részünk.
A jövőhéten indul újra a nagyüzem, ügyintézés miegymás, aztán pedig remélem hamarosan túl leszünk a felújítás oroszlánrészén!
Szép vasárnapot nektek! :)
Nem akartam erről írni, mert sok fájdalmat, fejtörést, bosszúságot, és még sorolhatnám miket okozott nekem egyrészt az apósom, másrészt a sógornőm. Nem titok, hogy évek óta itt élünk apósommal egy udvarban, de külön házban. Sajnos saját lakást nem tudtunk vásárolni, és ezek után sem nyílik rá lehetőségünk, éppen ezért mivel a szüleim kettesben maradtak egy nagy lakásban ezért hozzájuk költözünk, ezért újítunk fel, és a feleslegessé vált dolgainkat eladjuk. Minimálisra akarom szorítani a dolgainkat, hogy ne kelljen kétlaki életet élnem, válogatnom, és pakolgatnom, így most szinte majdnem mindent ami a napi rutinunk része, amit megszoktunk azokat eladjuk, hirdetjük és ezeket felváltja majd más.
Tudom, hogy a férjem is olvassa a blogomat, és nem akarok határokat feszegetni, mégiscsak az Ő családjáról van szó.
Viszont azt tudom, és érzem, hogy ennél csak jobb lehet, és remélem hogy nemcsak Ádikám életében lesz az iskola és a költözés miatt nagy változás, hanem a mi életünk is pozitív irányt vesz, és picit többre tudunk haladni, és talán elérhetővé válik 1-2 dolog számunkra ami eddig nem.
Távol áll tőlem a bántás, és nem vagyok olyan ember aki kígyót, békát kiabál a másikra, csak egyszerűen arra vágyom, hogy innen el tudjak menni végre, mert elég volt a sorozatos megaláztatásból, és kihasználásból. A fene azt a jó szívemet, mindig belekergetnek engem a bosszúságba!
Tudom, hogy konkrét választ nem adtam a költözés okaira, de elhihetitek, hogy van okom. Talán több is mint kéne.... Egyszer úgyis kibukik belőlem, de még nem értem meg arra, hogy leírjam.
Köszönöm annak aki érdeklődik az írásaim után! :)
Ezt természetesen nekem szól, azért mert állandóan fotózom! :D Illetve csak szeretném, de nem nagyon tetszik neki! :D
... csak annyi minden van mostanában, ugye anyukáméknál felújítunk, és most jön a nagyobb falat, mert csempét veszünk a fürdőbe és a wc-be, és még kell az előszobába is, és még amik ezekkel járnak, sok apróság, és folyamatosan mozgásban vagyunk. Alig vagyunk itthon, ott is helyt kell állni, takarítani, felügyelni a munkásokat! Szóval nem egyszerű, ezért vagyok kevesebbet. Most minden feleslegessé vált dolgunkat eladjuk, hirdetjük, és ehhez még hozzájön a szokásos napi rutin is. Nem egyszerű, de a cél szentesíti az eszközt. Fáradtabb vagyok, többet kell tenni, de egyszer vége lesz!
Ádikám cselgáncsozik, kapott ruhát, most már teljes jogú tag, és élvezi, tetszik neki.
Fárasztó napok vannak mögöttem, takarítással, mosással, főzéssel telnek javarészt a napjaim. Kétlaki életet élek, mert délelőtt itthon, délután anyukáméknál állok helyet. Az biztat, hogy egyszer mindennek vége lesz! Ez is elmúlik, aztán majd lehet pihenni.
Esős napok voltak, pedig tetszett már a meleg nekem is, és a gyerekeknek is. Ádika alig várja a nyári szünetet, Bence pedig hisztis és most épp a NEM korszakban van. Mindenre nemet mond. Kezd megeredni a nyelve, élvezem én is ő is hogy értjük egymást, kommunikálunk.
Fotózom rendületlenül, hozok majd képeket csak kevés időm van mostanában! Szép álmokat! :)
Az éjszaka lázas volt Bence, de végigaludta az éjszakát, reggel láztalanul ébredt, most is alszik, de láztalan! Reméljük ennyi volt!
